Ahhoz, hogy meghatározhassuk Magyarország helyét a világban, először azt kell tudnunk meghatározni, hogy kik vagyunk, és hogy milyen lehetőségeink vannak – vezette fel választott témáját nyitóbeszédében Illés Boglárka államtitkár, aki nyomatékosította, mi, magyarok növelni szeretnénk kapcsolataink számát más országokkal, még a „blokkosodás” világában is. A következőkben az államtitkár teljes angol nyelvű beszédének magyar fordítását közöljük.
Hölgyeim és Uraim,
Megtiszteltetés, hogy önök előtt beszélhetek, és örömömre szolgál, hogy megnyithatom ezt az igen fontos konferenciát.
Engedjék meg, hogy átadjam Szijjártó Péter miniszter úr üdvözletét.
Megnyitóbeszédem témája, címe a „Konnektivitás vagy blokkosodás: Magyarország helye a világban”
Az első szempont, amit figyelembe kell vennünk, az a fizikai-földrajzi elhelyezkedésünk. Ez adott és ezáltal determinálja geopolitikai lehetőségeinket is.
Tetszik vagy sem, épp a nyugat és a kelet között helyezkedik el országunk, és ennek megfelelően nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk az egyiket vagy a másikat, avagy hogy megszakítsuk egyikkel vagy másikkal a kapcsolatot.
Magyarország nem tudja lecserélni a „lakcímét”, így tehát jövőbeli sikerek előfeltétele, hogy ehhez a tényhez alkalmazkodjunk.
A geopolitikai helyzetünkön kívül figyelembe kell vennünk országunk méretét is, mivel önmagunk túlbecsülése és alábecsülése is helytelen döntésekhez vezethet.
A magyarság egy kis nemzet, amely a 95. a világon, ha a lakosság számát nézzük. Ez konkrétan szám szerint azt jelenti, hogy 15 millió magyar él a világban, és körülbelül 13 millióan beszélnek közülük magyarul. Összesen pedig kevesebb mint 10 millió magyar él anyaországában, Magyarországon.
Talán ez az egyik legnagyobb probléma, mivel történelmi okokból Magyarország határai és a magyar lakta területek nem egyeznek meg, és ebből kifolyólag például a magyar külpolitikai törekvések sem függetleníthetők attól, hogy a határon túli magyarok érdekeit is védenie kell.
Kultúránkat és társadalmunkat meghatározza az is, hogy Magyarország egy több mint 1000 éves állam, amely a zsidó-keresztény kultúrából nőtte ki magát, és csak ezen a (kulturális) alapon létezhet.
Ezt fontos megérteni és tisztában lenni vele, merthogy ez egyben a magyar külpolitikát is alakítja; és egy ilyen múltú ország nem járhat leszegett fejjel.
Büszkék vagyunk a kultúránkra, az ezeréves történelmünkre, és nem vagyunk hajlandók mindezt feláldozni múló ideológiai fellángolásoknak.
Ami szintúgy befolyásolja a mozgásterünket, az az a tény, hogy Magyarország nem határos egy tengerrel sem. Ezen tulajdonsága miatt – és az energiahordozók, a nyersanyagok, az ásványi erőforrások hiánya miatt – országunk úgy döntött, hogy a világkereskedelemhez a szorgalmas és jól képzett munkaerő, valamint a beruházások ösztönzése révén csatlakozik. Ennek megfelelően a magyarok életszínvonalát a lényegében exportorientált gazdaságra építettük fel.
Így tehát mi, magyarok egy olyan gazdasággal rendelkezünk, amely mélyen beleágyazta magát a világgazdaságba a földrajzi elhelyezkedése és mérete által, de emiatt a globális gazdasági változások is érzékenyen érintenek minket.
Ebből kifolyólag Magyarország külpolitikája elképzelhetetlen saját gazdasági érdekeinek, azaz külgazdaságának a külpolitika tevékenységi területeibe való integrációja nélkül.
Ezeket figyelembe véve nagyon fontos, hogy a magyar külpolitikai irányokat helyesen válasszuk ki.
És ehhez egy pontos iránytűre van szükségünk, amely még a legnagyobb viharokban is mutatja nekünk az utat. Magyarország kormányának külpolitikai iránytűje egy egyszerű mondat.
Mi nem abból indulunk ki, hogy ki és mit vár el tőlünk. Mi nem mások szemüvegén keresztül kívánjuk látni magunkat.
A célunk, hogy Magyarország érdekeit képviseljük külföldön, és nem a külföldi érdekeket Magyarországon – az egyre nagyobb külföldi nyomás ellenére sem.
Ez a cél egyben egy helytállás is a liberális mainstreammel (fősodorral) szemben, merthogy szemben sok európai országgal, amely Brüsszellel mellé áll be, mi szuverén, nemzeti alapuló külpolitikát folytatunk.
Jogosan kérdezhetnék, hogy miként lehetséges ez?
Magyarországnak van egy kitűnő tulajdonsága, ami egyben a független külpolitikánk alapja is: a magyar emberek támogatása.
Az idei magyarországi EP-választások eredménye ismét bizonyította, hogy a magyar választók továbbra is támogatják a magyar kormány céljait: a valaha volt legnagyobb támogatottságot élvezzük az EP-választások történelmében, és ez megmutatta, hogy az emberek nem kérnek a háborúból, a migrációból vagy a „genderzsarnokságból”.
A választási eredményekre úgy is tekinthetünk, mint a több mint 14 éve hatalmon levő kormány 2/3-os többségének igazolására.
Eredményképpen a magyar külpolitikai mozgástér tág maradt, a magyar külpolitika jogszerűsége megkérdőjelezhetetlen, és folytatni tudjuk a független, szuverén magyar külpolitizálást.
Köszönhetően tehát politikai legitimitásunknak Magyarország képes olyan racionális döntéseket hozni, amelyek ténylegesen a magyar emberek érdekeit szolgálják egy olyan világban, amely hamarosan blokkokra válik szét.
És ezekre a döntésekre szükségünk van, mivel valahogy meg kell birkóznunk a bizonytalan nemzetközi helyezettel, hiszen Európa a veszélyek és krízisek korszakát éli.
A biztonság kontinensünkön egy kritikus kérdéssé vált, mivel keleti szomszédunkat az orosz-ukrán háború fokozódása fenyegeti, a 2023-as októberi terrortámadás Izraelben pedig újra lángba borította a Közel-Keletet. Délről illegális bevándorlók özönlenek be, Afrika lélekszáma pedig becslések szerint 750 millióval nő a következő 20 évben.
Európa gazdasági mutatói hanyatlást mutatnak miután az orosz-ukrán háború végül megrendítette az európai gazdasági gépezetet, amely a korábbi évtizedekben sikeresen működhetett az olcsó, keletről származó energia és a nyugati fejlett technológia kombinációja révén. Az EU 1 évnyi GDP-növekedését vesztette el az orosz energiaforrások megcsappanása miatt, majd új módot kellett találnia arra, hogy energiát vásároljon (LNG – cseppfolyósított földgáz) és új infrastruktúrát alakítson ki. Az EU-s vállalatok 2-3-szor többet fizetnek az áramért, és 4-5-ször többet a gázért, mint az amerikai vállalatok. Tehát manapság az európai versenyképesség visszaeséséről, nem pedig potenciális gazdasági növekedéséről beszélhetünk.
Ha pedig az európai demokrácia állapotát vizsgáljuk, akkor sem kapunk sokkal jobb képet: nő a szakadék a diverzitást zászlajára tűző és uralomra törő mainstream liberális ideológia, valamint az ellensúlyt jelentő szuverenista, patrióta erők között.
Bárki, aki meg meri kérdőjelezni a kontinens „posztkeresztény” és „posztnemzeti” átalakítását, az legjobb esetben is stigmatizálva lesz, rosszabb esetben gazdaságilag ellehetetlenítik, vagy – ahogy ezt idén meg is próbálták – fizikai értelemben is megsemmisítik.
Az olyan európai polgárok, akik patrióta érzületűek, minden bizonyára csalódottan nézik, ahogy az európai intézmények – melyek bár függetlennek vallják magukat, de az Európai Tanács irányítja őket – milyen tévhitben élnek, és hogyan válnak egyre inkább a mainstream politikai nézetek végrehajtóivá. Manapság tehát nem meglepő, hogy a Patriótákat, az Európai Parlament 3. legnagyobb pártját, nem engedték semmilyen pozícióhoz sem jutni az EP-választások után.
A magyar érdek egyértelműen azt diktálja, hogy ne elszigetelődjünk, hanem hogy kiterjesszük kapcsolatrendszerünket az ehhez hasonló kihívásokkal szemben.
Bár Magyarország része a transzatlanti szövetségi rendszernek, érdeke mégis, hogy a világ minden része iránt nyitott maradjon. A kapcsolatrendszer fejlesztése tehát létfontosságú számunkra, és nemcsak olyan pozíciókra kell pályáznunk, amelyek a transzatlanti burokban jelennek meg, hanem olyanokra is, amelyek azonkívül, a világban. Ha kicsit jobban kémleljük a láthatárt, akkor azt látjuk, hogy egy hatalmas, globális többség részei vagyunk, még annak ellenére is, hogy a transzatlanti közösségekben azt próbálják elhitetni, hogy blokád alatt vagyunk, el vagyunk szigetelve. Amit a világ nem ért, az például az, hogy amíg Európa mindig is azonnali fegyverszünetet és diplomáciai megoldásokat szorgalmazott a távoli fegyveres konfliktusok rendezésére, addig az orosz-ukrán konfliktus esetében – amely gyakorlatilag a kontinensünkön zajlik – Európa olajat önt a tűzre azzal, hogy fegyverekkel támogatja a konfliktust, és próbál minden békepárti hangot azonnal elhallgattatni. Tehát bár a béke külpolitikája – mely alapjaiban magyar érdek is – Európában kisebbségben van, ám a világ nagyobbik hányada részéről jelentős elismerést kap. Ez egy olyan reménykeltő eredmény, melyet fenn kell tartani.
A diplomáciai csatornákat nyitva kell hagynunk, hogy kapcsolatrendszerünket fejlesszük.
Mi, magyarok növelni szeretnénk kapcsolataink számát más országokkal, még a „blokkosodás” világában is.
Magyarország tanult a négy évtizedes hidegháborúból, a kelet és nyugat közti, felettünk zajlott küzdelemből. Nem származik semmi jó egy blokkokba rendeződő világból. Ez a tapasztalat a mai napig érvényes.
Épp ezért úgy hisszük, hogy ezekben a háborús időkben a diplomácia elsődleges feladata a hidak építése és nem a szakadékok szélesítése.
Épp ezért próbál Magyarország mindegyik partnerével a kölcsönös tisztelet alapállásából kiindulva beszélni.
Nem teszünk megjegyzéseket más országok intézményeire vagy belpolitikájára. Úgy hisszük, hogy az nem ránk tartozik.
Mindössze annyit kérünk partnereinktől, hogy – ahogy mi is, ők is – a kölcsönös tisztelet hangján szóljanak hozzánk, és hogy olyan közös pontokat keressünk, melyek összehoznak minket.
A miénk tehát egy pozitív, együttműködő külpolitika a kioktató hangnem nélkül, és amely partnereit egyenlőkét kezeli, épp ezért várja el ugyanezt az hozzáállást, illetve megközelítést tőlük.
Ebből a nézőpontból kiindulva Magyarország a kelet és nyugat közti együttműködést egy nagyszerű lehetőségnek és nem veszélynek vagy kockázatnak látja.
És bárki, aki követi a magyar külpolitikát, az pontosan tudja, hogy mi ezt bátran hangoztatjuk bárhol: Brüsszeltől kezdve, Moszkván át, egészen Washingtonig.
Magyarország érdeke az, hogy legyen egy civilizált gazdasági együttműködés a kelet és a nyugat között, és készen állunk ezt biztosítani is.
Az utóbbi években olyan politikai döntéseket hoztak – főként Brüsszelben –, amelyek a hagyományos meghajtást elektromosra cserélik le, vagy más szóval: amelyek az európai autópiacot elektromossá alakítják át. Ezeket a döntéseket arra alapozták, hogy egy nagyívű elektromos átállás nélkül a globális klímavédelem halálra van ítélve.
Ez a technológiai forradalom hatalmas hatással van ránk, hiszen a magyar autóipar termelési értékei közel megnégyszereződtek 2014 óta: a szektor körülbelül 150,000 embert foglalkoztat és a tavalyi termelési érték megközelítette a 13,700 milliárd forintot, azaz 35.8 milliárd eurót.
2018-ban Magyarország az első 20 autóexportőr ország sorába lépett, amelyek együttesen a világ autóexportjának 90 százalékáért felelősek.
Tavaly több mint 500,000 személyautó gurult ki a magyar gyárakból.
Köszönhetően az újabb fejlesztéseknek és a kapacitásnövelésnek, valamint a hamarosan végbemenő beruházásoknak, képesek leszünk ezt a rekordteljesítményt megkétszerezni pár éven belül, és a gyártott autók számát évi 1 millió fölé emelni. Mindössze 5 ország van Európában, amelyik képes e mennyiség kitermelésére.
Azzal, hogy a világ tíz legnagyobb akkumulátorgyártó vállalatából öt jelen van Magyarországon, azt a nagyszerű sikert könyvelhetjük el, hogy egy alig 10 milliós ország keleti és nyugati vállalatok találkozópontjává vált.
Ez a pozíció garantálja, hogy az elkövetkezendő években Magyarország az élvonalban lesz az autógyártás forradalmában.
A magyar külpolitika célja tehát egyértelmű: továbbra is a magyar érdekeket kell képviselni.
Magyarország – annak érdekében, hogy kapcsolatrendszerét fejlessze –, továbbra is minden partnerével együttműködési lehetőségeket fog keresni a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédek révén.
Reméljük, hogy egyre több ország fogja értékelni a magyar külpolitika ezen pragmatikus megközelítését.
Hölgyeim és Uraim,
Kívánok eredményes és tanulságos konferenciát, gyümölcsöző párbeszédeket és előremutató ötleteket!
Köszönöm, hogy meghallgatták beszédemet!
A beszéd itt nézhető vissza: